Műtét az mindenki számára nagy dolog, még akkor is húzzuk halasszuk, ha "csak" egy bölcsességfog műtétről van, szó. Nem szeretjük ha szurkálnak, matatnak olyan helyen, ami számunkra fontos! :)

Térdműtét is ilyen. 

A műtét előtti napon sokat kell inni, és lehetőleg este egy laza vacsit fogyasszunk el. Természetesen, hiszen műtét napján nem kelhet fel az ember, így a nagy dolgot jobb még reggel elvégezni. Inni egészen éjfélig lehet, utána 1 kortyot sem. Ez akkor rossz ha mondjuk délben műtenek, mert akkor már 12 órája egy kortyot se ittál...

Nem mondom, a vasárnapom minden gondolatomat a műtét foglalta el, próbáltam kutyázni, lazulni vagy éppen lefoglalni a gondolataimat, nem sikerült. Vasárnap este egy film, kis készülődés, aztán pakolás a holnapi kalandra... kaland, miket beszélek itt össze vissza... szikével vágnak fel, miféle kaland az ilyen? 

Alapvetően kevés dolgot célszerű vinni a kórházba, de amit ajánlok, hogy vigyél:

• wc papír
• ropi (ne legyen sós)
• fehérnemű
• mankó és térdrögzítő (sportkózházban megvehető helyben)
• telefontöltő + telefon
• zokni
• papucs
• törölköző
• fogkefe + fogkrém

És persze opcionálisan könyv, laptop stb.

Én ezeket vittem, de fogat mosni csak második nap este tudtam, első nap a pihenésé. De ne is szaladjunk ennyire előre, hiszen még meg se műtöttek! :)

Szóval, vasárnap este egy kis saláta + csirkemell volt a vacsi. Barátnőm a legfinomabban készítette el. Én már este 8-tól alig ittam, tudtam, hogy sokat pisilek. 

Hétfő:

7-órára kell menni a műtét napján, ezért mi 5:30kor keltünk. Pakolás, ez az, és indulás kocsival a kórházba. Sikerült is megérkezni 7:15-re! :D 

Természetesen mindenki rám várt. Amint megérkeztem, meg is kaptam az 1-es ágyat. 4-en voltak a szobában már rajta kívül. Majd jött a nővérke szólni, kb. 7:25 körül, hogy vetkőzzek le (alsónadrág maradhat), mert ÉN VAGYOK AZ ELSŐ... Atya ég! Már visznek is??? Jézusom!  

Kaptam egy nyugtató tablettát. Kis kék bogyót...(nyilván azonnal elsütöttük a poént, hogy "Nővérke maga huncut, ez viagra... mire készül??"). A bogyótól kicsit ellazul az ember. Állítólag, mert nekem nem használt. Mikor bevisznek a műtőbe, akkor kapja az ember a branült a bal karjába, egyáltalán nem fájt (lehet a kék kis tabi hatására), majd a jobb kézre felkerül egy vérnyomásmérő. No itt megint sikerült rekordot döntenem, hiszem 160 felett voltam megint. Kaptam is nyugtatót. Közben az aneszteziológus szépen megkért, hogy görnyedjek előre, most ad egy szurit. Egyáltalán nem éreztem, kiderült, hogy ez "helyi érzéstelenítés" volt. A nagy szuri most jön. Kicsit vártunk amíg hatott az érzéstelenítő, aztán jött a gerincbe adott szuri. 

Nos, itt meg kell állni egy szóra. Szóval a neten mindenfélét lehet olvasni, hallani. Lehet a kék bogyó, lehet a helyi érzéstelenítő volt az oka, de szinte semmit se éreztem. Abból tudtam, hogy valami történik mögöttem, hogy az ideg végigfutott a jobb lábamon, és ennyi. Semmit nem éreztem, pedig készültem arra, hogy itt bizony fájni fog. Semmi, de semmit nem éreztem. Még azt se mondanám, hogy kelletlen volt.

Megtörtént, talán a nehezén túl vagyok, most már csak várunk. Közben párszor felpumpálódott a vérnyomásmérő, ami mindig magas értéket mutatott, közben csöpögött a nyugtató, zsibbadni kezdett a lábam. Kicsit hideg volt a műtőben, hétfő is volt, reggel is, 8 óra körül jártunk. Minden doki akkor jött be, előkészítették a műtőt, kapcsolgatták be a gépeket, nevetgéltek. Nekik is kezdődött a hét.

Aztán úgy látták, hogy kész vagyok, elzsibbadtam akkor nekiálltak szépen a dolguknak. Egy monitoron keresztül nézték az egészet, amin én is láttam az egész műtétet. Mármint amit a lábamba helyezett kamera mutatott. Semmi érdekfeszítőt nem láttam. Egy akvárium szerű valami, amiben fehér szalagdarabok úszkáltak. Ennyi. Se vér, se semmi. 

Telt-múlt az idő, én csak feküdtem, a dokik matattak. Mindenki jókedvű volt. Néha felfújódott a vérnyomásmérő, 130 körüli értéket mutatott a monitor, és mindenki nyugtatott, hogy minden rendben van.

Az is volt, kitoltak a műtőből, vissza az ágyhoz. 9:45 körül jöttem ki, ami elég hosszú idő volt. Maga a műtét 1 óra körüli időt vett igénybe, nálam azért volt porc is amit meg kellett oldani. Az ágynál szépen átraktad a saját fekvő ágyamba, és mondták, hogy akkor 24 óráig meg se mozduljak. 

Én voltam az első. Túl vagyok rajta. Huh... van akit most visznek be, én már rég kész vagyok... És... feltettem magamnak a legfontosabb kérdést... ENNYI VOLT? Ezen izgultam ennyit? Komolyan? Hát, ez nem volt semmi... Sokkal komolyabb fájdalomra számítottam. Konkrétan semmiség volt az egész!

Nap közben a nővérke szépen hozta az infúziót, ami egy koktél volt, fájdalomcsillapítóval együtt. Azt kell, hogy mondjam, olyan tempóban jött az infúzió, hogy 1x sem kellett szólni, hogy elfogyott vagy fájt volna a lábam. 

Egész nap fekvéssel, story-zással telt a teremben. Barátnők, családtagok jöttek mentek, és pihenést csak egy egy kacaj tudta megtörni. 

Jött a kacsa... na ez érdekes történet. A kacsa átvételekor megkaptuk, hogy kacsa vagy katéter lesz. Nyilván nem akartam katétert. Reggel 8 körül kaptam a gerinc szurit, délután 4-5 körül már egészen jól működött minden. Majdnem minden.

A mellettem fekvő ágyon egy fiatal srác feküdt, 18 éves volt. Természetesen a családja is melle, azaz, mellettem. Na így oldjuk meg az első kacsás élményt. Nem volt egyszerű, de sikerült. Szóval, ez is pipa volt. Ott az az izgalmas, hogy a záró izmokat el kell engedni, amikor még kicsit zsibbad lent minden, de nyilván csak az első ilyen komplikált.

Aztán este jött az első szuri. Az a csodálatos vérhígító...Hogy ezt nem lehet elfelejteni! :D Mindegy, megkaptuk az elsőt, és ezen is túl voltunk. A vérhígító első pár beadása után kicsit csíp a beadás helye. Maga a beadás nem fáj, sőt, olyan vékony a tű, hogy szinte észrevehetetlen. De ezt még otthon is kell adni, 30napig. Mindig este 7-8 között.

Az első éjszaka:

Az első éjszaka mindig nehéz. Erre készülni kell, hogy addig már 10-15 óra fekvés után nagyon elfekszi magát az ember, így a háta már nagyon fájhat. Nem mellesleg az egész helyzet kellemetlen, és ha nap közben aludtunk pár órácskát az éjjel üt vissza. Ezért napközbeni alvást kerülni kell (bármilyen nehéz is).

Másnap reggel megérkezett a gyógytornász hölgy. A hölgy nem is nagyon kímélt minket, egyből belecsapott a lecsóba. Lábemelgetés fel-le, oldalra. Na, ez azért már kicsit érdekesebb volt! :) Első felkelésre ekkor kerül sor. A gyógytorna része, hogy járókerettel már nekiállunk kicsit mozogni. Természetesen a láb rögzítőben, nincs hajlításra esély, ezért a járókeret biztonságos. Kis kör megtétele után totális fáradtság lesz úrrá az emberen.

Az egész nap fekvés, kis séta majd fekvés és séta. Kb. ezzel telik. Már már rutinosan járkál az ember a wc irányába és vissza, várva arra, hogy teljen az idő. Itt kicsit meg is áll, mintha minden perc 1 óra lenne. De talán nem is ez a nap volt életem amely a leglassabban telt, hanem következő. Minden perce 5 órának tűnt, menni akartam, végül majdnem nem jutottam haza...