Sziasztok!
Hogyan is kezdjük egy ilyen blogot írni? Talán egy rövid bemutatkozással?
35 éves Budapest-i férfi vagyok, online marketing szakember. Gyerekkorom óta sportolok, kipróbáltam a legtöbb sportot ami tudtam, mégis a labdarúgásnál maradtam. Kapusként kezdtem a BVSC-ben, majd Fradi után kisebb nagyobb kitérőket tettem futsal, és kispályás labdarúgás világában. Voltam egyetemi válogatott, számtalan torna gólkirálya, legjobb játékosa, nyertünk országos bajnokságokat, nb3-as majd blsz 1-2-3-as labdarúgó, hobbisportoló.
Mindezt, keresztszalag nélkül.
Történetem 2004-ben kezdődött amikor az Arany Ászok pályán egy kedves ellenfél erősen meglökött, pont A lövés pillanatában. Ahogy letettem a lábam a testem az oldalirányú terhelés miatt picit csavarodott, a térdem meg mereven állt a lövés utáni kitámasztásban. Igaz, gól lett és ezzel a góllal nyertünk, de nekem ekkor elszakadt a térdszalagom. Igaz ezt nagyon hosszú ideig nem is sejtettem... Majdnem 15 évig!!
Természetesen ott helyben éreztem, hogy valami nem egészséges a térdemben de lebicegtem. A pálya mellett kicsit sípoltam mert azért nem volt kellemes érzés, főleg, hogy nem tudtam visszamenni játszani. Kicsit nekiállt dagadni a térdem, de mivel be voltam melegedve, ezért még "nem hűlt ki", haza tudtam vele menni. Az Ászok pálya az Andor utcában van, én pedig Zuglóban lakom, nem kis túra volt hazáig. Aztán jöhetett az esti jegelés, jobban is el tudtam képzelni az estét.
Másnap reggelre 3x nagyobb bal térddel keltem mint ahogy lefeküdtem. Természetesen irány a keleti pályaudvarnál lévő Baleseti. 80-as troli felszálltam majd bicegés következett. Nagyon merev volt a térdem, az egész vizes volt, mintha el lenne kötve, valami nem engedte hajlítani a térdem.
A vizsgálat egyszerű volt, megrántották, húzták, tépték a térdem, de nem sikerült kiakasztani (erre később magyarázatot kaptam attól a dokitól, aki megműtött. Miszerint olyan erős volt a combizmom, hogy simán átvette a terhet és elbírta a szalag hiányát). Azt mondták, nincs semmi bajom, menjek haza, jegeljem, majd az leviszi a duzzanatot. De azért elküldtek röntgenre. Gondolom a porc miatt. Megcsinálták, irány haza. 2 hét ágy következett, jegelés, polcolás, egy lábon ugrálás, éjjel nemalvás... Gondolom ismerős tünetek.
Szépen elmúlt a fájdalom, semmi nem maradt, azt hittem minden rendben. Heti 4-5 néha 6-8 kispályás bajnoki foci, nb3-as meccsek, blsz1-2-3-as meccsek után néha "kiment a térdem". Nagyon instabil volt bizonyos pillanatokban, és ha rosszul tartottam ki, akkor "kiment". Megint bedagadt, 2-3 hétre ágy, fekvés, jegelés, szokásos eljárás.
Egyre inkább úgy tűnt, hogy valami nincs rendben. Elmentem térdspecialistához, aki jó drágán megnézte a térdem. Semmit nem talált. Ez 2006-ban volt. Ugye a combom átverte a testem, és tartotta a térdem.
Majd évekig ment a foci, térdkiugrás évente 2-3x. Megelégeltem, 2013-ban elmentem MRI-re. Ami kimutatta, hogy bizony itt nincs szalag. Mondanom sem kell, ennek ellenére a vizsgálat után mentem meccsre, ha már eddig kibírta a combizmom, akkor most is ki fogja bírni! :D
Így is lett, egészen 2016 áprilisig. Egy rossz mozdulatnál levált a porcom, az az bizonyos, meniscus szakadás, porclevállás.
Ekkor tanultam meg: a szalag fáj, a porc szúr. Sajnos elkezdett szúrni a térdem. Kicsit megijedtem, hogy akkor vége a foci karriernek ameddig nincs műtét. Kis jegelés, máris megoldotta. Mehettem focizni újra, még 2 év volt a lábamban.
Jó pár gála mérkőzést még lejátszottam, még 2018-ban a Gabora Gálán is játszottam a Real Madrid öregfiúk ellen, kiváló volt. Aztán 2018. március 23.-án végleg bedobta a törölközőt. Egy szerencsétlen mozdulat után az addigra már kinyúlt szalagok, és porc együttesen vitték be a kegyelem döfést. A kutyámnak dobáltam hógolyót, és az egyik fordulásnál a térdembe egyszerre nyilalló, és fájdalom hatolt. Vége. Ennyi volt. Nincs több lacafaca, meg kell csináltatni. Már a kutyával való játékot sem bírja. Ennyi volt, akkor még 14 évet kibírtak ezek a szalagok, de most már jöhet aminek jönnie kell.
Sok sok focista ismerősömtől begyűjtöttem az infókat, melyik dokit kellene választani. Végül a PasaMed egyik doktorát választottam.
Szeptemberben kértem időpontot, 2018. november 7.-ére kaptam is.
Első találkozás is, mint a többi, nagyon pozitív volt. Rendes, nálam alig idősebb dokival találkoztam. Innen jön a második fázis, a vizsgálatok, és a műtét előtti pillanatok.
Kellemes napot!
